Hogyan lehet a szülés a fogantatás akadálya?
Miért magától értetődő tény, hogy félünk a szüléstől? Hiszen alapvetően egy természetes folyamatról van szól, a női test erre “készült”, hogy utódokat hozzon a világra. Mégis rengeteg félelem, szorongás tapad hozzá.
Te mit tudsz a saját születésedről? Hogyan születtél, milyen élmény volt édesanyádnak? Mindig meglepő, mikor azt a választ kapom a velem szemben ülő, babára vágyó hölgytől, hogy tulajdonképpen semmit. Általában ő is elcsodálkozik azon, hogy az élete indulása, a megérkezése a világba mennyire nem volt téma a családjában. Elgondolkodik rajta, hogy vajon miért, és általában rögtön hozzá is teszi: egyébként sem voltunk az a „beszélgetős család”. Régen a szexualitás, a születés, de akár az érzések is tabu témának számítottak a szülők és a gyerekek között. Sokszor 30 év kell hozzá, és önismereti munka, hogy az immár felnőtt nő odaálljon az édesanyja elé, és feltegye a kérdést: „Anya, elmeséled, hogyan születtem?”
A születés, a szülés fontos témája a Babahívogató Programnak, mert az ettől való félelem sokszor olyan lelki gátat képezhet, amely akadályozhatja magát a fogantatást, vagy a várandósság sikeres kihordását is. Aki semmit sem tud a saját születéséről, mert ezt a témát hárították, tabuként kezelték, az nem tudatosan, de a szőnyeg alá seperheti a saját gyermeke majdani születésével kapcsolatos esetleges szorongásait is.
Márpedig minden várandósságnak egyszer véget kell érnie egy boldog végkifejlettel: a baba megszületésével. Nem mindegy, hogy ehhez az eseményhez hogyan állunk hozzá, milyen történeteket hallottunk ezzel kapcsolatban a saját születésünkről, vagy a családban, baráti körben született babák érkezéséről.
Az anyák megmentője
Harminc éve lett július elseje a magyar egészségügy napja, másnéven Semmelweis-nap. Ha a jeles napot nem is feltétlenül tudjuk azonnal elhelyezni a naptárban, de a névadóról, Semmelweis Ignác magyar orvosról, az „anyák megmentőjéről” általában mindenki hallott.
A XIX. században még rendkívül magas volt az édesanyák szülés utáni elhalálozása, amelynek a gyermekágyi láz volt az egyik fő kiváltó oka. Semmelweis mutatta ki, hogy az orvosok kézfertőtlenítésének a hiánya az, ami miatt a szülő nők akár kétharmada belehal a szülés utáni fertőzésbe. Több vegyszer kipróbálása után végül a klórt választotta fertőtlenítőszernek, és kötelezte az orvosokat, orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályra való belépés előtti klóros kézmosásra. Munkásságával 1 % alá szorította le a gyermekágyi lázból adódó anyai halandóságot.
Bár a születések körülményei javultak, a szüléshez kapcsolódó félelmeink nem csökkentek, sőt, az utóbbi évtizedekben inkább erősödtek.
Miért félünk a szüléstől?
Leginkább azért, mert mára a szülés szinte teljesen elvesztette természetes jellegét, és orvosi privilégium lett. Akár a halál, a születés is kórházon belül zajló, misztikus eseménnyé vált, amelyhez orvosok közreműködése szükséges, és amire előre készülni kell. Megfelelő szakembert kell választani, akiben megbízhatunk, akire rábízhatjuk a saját magunk, és a születendő gyermekünk életét.
Önmagában ez a tény, hogy egy szülést ennyire meg kell tervezni-szervezni, „nehogy baj legyen”, szorongást keltő. A jelenleg várandós kismamák, vagy a várandósságot tervező leendő anyukák számára még inkább az, hiszen az új rendelkezések értelmében nem lehet szabadon kiválasztani az orvost, akinek bizalmat szavaznának.
Szorongást okoz a szülés várható lefolyása is. A nők többsége sosem látott még természetes szülést, hiszen a szülések az 1950-es évektől bekerültek a kórházakba, már nem otthon, családi körben zajlanak. A babára vágyó nőnek általában fogalma sincs, hogy mire számíthat a szülés folyamán, nem tudja, hogy milyen lehetőségei vannak a baba világra hozatala közben, és nem hallott még Michel Odent munkásságáról sem.
Ellenben bizonyos, hogy legalább egy, de minimum több olyan történetet hallott akár a saját születéséről, akár barátnőktől, ismerősöktől, amelyben elrettentően fájdalmas, szinte kibírhatatlan eseményként írták le a történteket.
Félelem a kiszolgáltatottságtól
Ezek a „horror-sztorik” fokozzák a kiszolgáltatottság érzését a nőben, és erősítik a szorongását. Ha pedig egy nő a vajúdás alatt szorong, fél, akkor stresszhormonok kezdenek termelődni a testében. Ez pedig ahhoz vezet, hogy nem termelődik az oxitocin, a szülést segítő hormon, akadályozva a szülés normál folyamatát. Ilyenkor az orvostudomány beavatkozik, és mesterséges oxitocin-injekciót ad a szülő nőnek (ami egy hirtelen nagy löket lesz jelentős fájdalommal), vagy császármetszéssel segítik világra a magzatot. Tulajdonképpen ebből a helyzetből jönnek létre aztán a női ismerősök körében hallott elrémisztő szüléstörténetek.
Ez ellen küzd Michel Odent, francia orvos, születés-specialista. Odent szerint arra van szükség, hogy a kórházakban megértsék a szülő nők szükségleteit, és tekintettel legyenek ezekre. Régen a vajúdó nő elvonult, és szerető női körben, női segítségggel, stresszmentes környezetben hozta világra gyermekét. Ennek megfelelően a szülésnek most is csendes, nem túl világos helyen, egy biztonságot nyújtó személy közelében kellene történnie, mert a biztonságérzet az, amire a vajúdó nőnek a leginkább szüksége van.
A környezetnek az a feladata, hogy megvédje a vajúdó nőt mindentől, ami felkeltheti a figyelmét, megzavarhatja a nyugalmát, ezért nincs szükség erős fényekre, és nem szabad felesleges beszélgetéssel sem zavarni a szülő nőt. A cél a befelé figyelés állapotának a megteremtése, hogy az oxitocin hormon zavartalanul termelődhessen, és így a szülés is komplikációktól mentesen lefolyhasson.
A saját születésed
Én magam is iszonyatosan féltem annak idején a szüléstől. Már gyerekkorom óta megvolt bennem az érzés, hogy a dolognak ezt a részét bárcsak „megúszhatnám” valahogy. Rettegtem, hogy a kisbabámat valami olyan sérülés érheti a szülés alatt, amely fogyatékossá teszi, vagy meghal. Ennek a félelemnek a gyökere nagy valószínűséggel a saját születési traumám. Édesanyám elmondása szerint túlhordásból adódóan, „halva és elszíneződve születtem” császárral, és az „orvosok ütögettek, és felváltva hideg és meleg víz alá dugtak, amíg fel nem sírtam.”
Amennyiben te is szorongsz a szüléstől, első lépésként – amennyiben van rá lehetőséged – érdemes a saját születésed körül eseményeknek utána érdeklődni édesanyádnál. Ő hogyan érezte magát, mit élt meg? Szorongott-e a szülés alatt? Volt-e bármilyen komplikáció? Emellett érdemes az emlékeidben is kutakodnod kicsit: te milyen szüléstörténeteket hallottál gyermekkorodban magad körül?
A „vad baba”
Ugyanis nemcsak a saját világra jöveteled körülményei, hanem más gyermekek születése kapcsán hallott történetek is eltárolódhattak benned, amelyek olyankor, amikor már saját babát szeretnél, aktiválódhatnak. Főleg a gyermekkorban hallott történetekre igaz ez, hiszen mindezek rendszerint nem egy gyermek értelmi és érzelmi befogadószintjén hangzanak el, hanem csak felnőttek közötti beszélgetésfoszlányok, amelyek ennek ellenére képesek mély nyomot hagyni a gyermekben.
Sosem felejtem el, amikor körülbelül négyévesen benyitva a konyhába azt láttam, hogy Anyukám a szomszéd néni hasát nézi sajnálkozva. Csupa piros vonal volt. Striák tömkelege. Kíváncsi gyermekként azonnal rákérdeztem, hogy mik ezek a „vonalak”. Azt a választ kaptam, hogy amikor a szomszéd néni terhes volt a kisbabával, összekarmolta a gyerek. A gyermeki agyammal sehogy sem értettem, hogyan lehetséges ez. A pocakból ki tudott nyúlni a baba?! Vagy esetleg a szülést követően megtámadta az anyukáját, és ilyen borzasztóan összekarmolta?! Hát akkor gyereket vállalni egy szörnyűség! Ez egy vad baba!
Milyen apró esemény az életemben, az emlékeim között, és mégis hatással volt aztán a saját gyermekvállalásomra. Hiszen még csak a gondolatánál tartottunk, hogy babát szeretnénk, és máris elkezdtem azon rettegni, hogy mi lesz velem, ha tele lesz terhességi csíkokkal a hasam…
Szép szülésélmény
A szülésben ugyanazok a szervek és ugyanazok a hormonok vesznek részt, amelyek a szeretkezésben és az orgazmusban. Ennek a tudata segíthet abban, hogy csökkenjen benned a szüléstől való félelem, hiszen a szülés fájdalma nem ugyanaz, mint a betegségek vagy sérülések során megtapasztalt fájdalom. Nem lehet általánosítani a szülésélményekkel kapcsolatban. De minél inkább sikerül ellazulnod a szülőszobán, minél inkább olyanok a körülmények, amelyek téged megnyugtatnak, annál nagyobb lesz az esély arra, hogy egy gyönyörű baba mellett egy szép szülésélményt is magaddal vigyél majd a szülőszobából.
Megjelent a Csak Pozitívan Magazin 2022/6 számában.
